Ahogy észrevettem vasárnap meg hétfön hogy én lettem itthon a fögonosz mert elmertem menni bebaszni és hétvégén nem voltam itthon... Anyuka is kérdezte h hol voltam.. Apukának pedig az nem teccett h mikor hazajött vasárnap (ö se volt itthon 7 végén) és nem volt kaja. Többször is megjegyeztem már, ha jol emléxem föztöm vs apuka álláspontját. Szoval nem tudom h mi a baja. A lényeg a lényeg h most én vagyok a gonosz.
Ezek után rájöttem hogy változtatnom kell a dologokhoz, élethez valo hozzá állásomon. Mégpedig mostantol szarok az itthoni dolgokra és akármien pit az én aktuális dolgom azt a másik kérése fölé hejezem akármien életbevágo is. Leszarom...
Nem értek 1-2 embert. Pölö apuka : én nem állitok senkiröl semmi rosszat de ha 7 végén is szittyozoztt akkor tegnap volt 7 ik nap h be volt szittyozva...Nem tudom én csak az ö példáját követve 7 végén betintáztam ugyanazt csináltam amit láttam a " példaképemtöl " egész héten; és én vagyok a gonosz...
Anyukának pedig még 1 "joreggelt" se hagyta el a száját és már megy a kurva anyázás. Nem nem engem hanem csak ugy. A cipös polcot, az idöt, az asztalt, az akármit , a semmit kurva anyázza. Ez lenne a gárfild szindroma? de az nem csak 7fö re vonatkozik? De ami nem teccik benne az h akárhányan szophattak volna le reggel vagy akárhány tábla csokit zabáltam volna be ez azér mégis megadja az ember napjának alapját...
És ezek után mosolyogva menjek bele a nagyvilágba....
Végszo: szarni bele szol a zene! éééé óóóóóóó sálálá hejjjjj
